A kisföldalattiból előbukkanva a tér egyik sarkán a színpadon éppen gyerekeknek szóló műsor volt.Karácsonyi énekeket és meséket adtak elő.A népi hangszerek is mutatják,milyen jellegű számokat adtak elő.A néninek nagyon szép hangja volt.
Ekkor még nem volt olyan nagy a tömeg ,ezért tudtam néhány képet csinálni.
A hóesés itt nem látszik,pedig igazán esett.Kis faházikókban árulták a portékáikat a vásárosok.
Ennél a kerámiásnál hoszabban elidőztünk,mert Dorka itt látta meg "álmai" méz és vaj és sótartóját.Alaposabb tanulmányozás után mégse vettük meg,mert egészen közelről már nem volt olyan szép. Apró barna pöttyök virítottak mindegyik kerámián ,ami nem volt igazán izlésesnek mondható.
Ez a marcona ember egy kovács.Nyílt tűz fölött izzította a különböző vastárgyakat.Olyan hangulatot árasztott az egész műhelye,mintha sokszáz évet visszaröpültünk volna az időben.
Édes babák és macik halmaza.
Maci nem volt túl lelkes,amikor megkértem őket,hogy lefényképezhessem őket.A kép mégis nagyon jól sikerült,szerintem.Itt már látható jelei vannak a hóesésnek,Maci és Dorka fején.
Ezt a képet tegnap készítettem az esti ima után.
A család férfi tagjai az öröm vasárnapján.Ami csak Andrison fedezhető fel.
Sikerült végre mindenkit összeterelni néhány kép erejéig.
Andris éppen a Tüskevárat olvassa.A ritka pillanatok egyike. Ezért örökítettem meg.
