Muszáj volt ebbe a babaházba bebújni. Az Odvaskő Panzió kertjében , ahol laktunk, a patak partján ,a játszótéren volt ez a kis házikó. A többi jópofa játékot is érdemes lett volna lefényképezni, de akkor nem jutott eszembe.
Kirándulás előtt ,saját térképünk nem lévén, kiválasztottuk,melyik jel mentén fogunk haladni.Ez egy darabig remekül működött,mivel teljesen egyértelműek voltak a fákra festett jelzések.Kb két órai gyaloglás után a papa elkezdett azon filózni,mi lenne,ha levágnánk azt az utat ,ami ki volt jelölve és átvágnánk a hegyen. Végül az én rábeszélésemre maradtunk az eredeti, már-már végeláthatatlannak tűnő erdei úton.Ekkor kezdte a GPS előnyeit ecsetelni,mely szerint milyen hasznos lenne az adott helyzetben.
Közben el kezdett szemerkélni az eső.Az út meglehetősen sáros volt ,de csend volt és senki sem zavargott.
Bakonybéltől nincsenek messze az ősök sírjai. Ezért elhatároztuk,egy napot rászánunk és meglátogatjuk azokat a temetőket,ahol ők nyugszanak.
Ezt a képet a győrszemerei temető bejáratánál készítettem.Igazi őszi hangulatot árasztott. A dédszüleim sírját hamar megtaláltuk.Ezen az úton kellett tovább menni és a bal oldalon közvetlenül az út mentén volt.
Anyai dédapám Dr Miklós Endre, felesége Giczy Lujza és dédapám egyik testvére és annak felesége nyugszanak ez alatt a fekete márványkő alatt.A sírkő talapzatán egy Szent Pál-i idézet a Timótheushoz írt levélből kissé régies fordításban."Ama nemes harcot megharcoltam,futásomat elvégeztem, hitemet megtartottam..."
Felfedeztünk még néhány olyan síremléket amelyek minden bizonnyal a családhoz tartozó ősök nyughelyei.Mind az öt sírkövön a Giczy név olvasható.
Ezt a feszületet az egyik ősöm emeltette a temetőben, amint az a talapzatán olvasható. Persze csak annak aki egészen közelről meg tudja nézni mert eléggé nehezen olvasható már.
Eza sírhely már nektek is ismerős.
Napa édesanyjának a sírjára is vittünk virágot Rábacsanakon.
Harmadnap újabb kirándulást tettünk ,ezúttal egy barlanghoz. Különlegessége abban rejlik, hogy a magyarországi oklevelekben legrégebben említett barlangról van szó. Kiemelt védettséget élvez többek között azért is, mert 50 féle denevérfaj keresi fel rendszeresen, szerelmi találkahelynek használva.Emiatt kissé aggódva merészkedtem be. Reméltem ,az említett élőlények jobban félnek tőlem,mint én tőlük.
Bent a barlangban,ami nem túl nagy ,hallani lehetett a denevérek érdekes hangját. Hiába pásztáztuk zseblámpával a falait,egyet sem sikerült megpillantanunk.A középső nagyobb teremből több kisebb járat is indult,de mi nem merészkedtünk beljebb.Természetesen csak azért nem ,mert nem voltunk megfelelően öltözködve a barlangászáshoz.
A papa így is elindult az egyik járatban, szinte négykézláb,de sikerült meggyőznöm,hogy nem igazán megfelelő az öltözéke. Arról nem is beszélve ,hogy nem akartam egyedül "élvezni" a láthatatlan denevérek társaságát.
Az Odvaskő Panzió egy kis részlete.Fent laktunk az emeleten,de a mi ablakunk nincs rajta a képen. A hátam mögött a vígan csobogó Gerence patak. Sajnos nincs róla kép ,pedig igazán megérdemelte volna.Hazafelé sokáig lehetett benne gyönyörködni mivel az út mentén hosszan követi az arra járó autókat.
Nem kell tőle megijedni. Afénykép sajnos nem tudja visszaadnia z eredeti színét. Nem ennyire sötét,sokkal kékebb.
Gombszemű Marci premier plan-ban.
Mint egy kis rövidfülű nyulacska.
Dorka Cica esküvői kompozíciója,a múlt heti óra anyaga.
Ehhez a képhez nem kell kommentár.
